19.rész - A varázslat titka

„Kedves Katherine!

Tudom, hogy Rose mindent elkövet a lánya megtalálásáért.

A dobozban találsz egy könyvet, amely Shemi-é volt, aki vámpírrá változtatta Rose-t!

Minden benne van amire szükségetek lehet, hogy életben maradj!

                                      

                                               Egy régi barát.”

Fogalmam se volt arról, hogy ki írta a levelet. A rongyot lecsavartam a könyvről. Elég régi könyv volt, kézírással.

-Ki lehet aki ezt küldte?-kérdezte Taylor.

-Nem tudom. De tudta, hogy Rose fel fogja gyújtani a házamat, ezért hagyta a hátsó kertben a csomagot.

Kinyitottuk a könyvet és elkezdtük olvasni. Ez nemcsak egy grimor volt, hanem egy napló is. Shemi feljegyezte, hogy mi történt Rose-all és Vicki-vel a varázslat után. Minden varázslatot és következményt lejegyzett. Ő hozta létre a hasonmások átkát! Szinte az összes alapvető varázslatot ő hozott létre!

A könyv nagyon vastag volt és az írás kevésbé volt olvasható. Nem fog semmi se hátráltatni, hogy életben maradhassak! Mindig megvédem magam, most is ezt fogom tenni!

-Segítek keresni ha szeretnéd, és addig maradsz, ameddig akarsz!-mondta Taylor kedvesen.

-Hú! A csajom beköltözik a házunkba és te rögtön felajánlod a segítséged! Micsoda lovagias dolog ez tőled bátyám!

-Harry figyelj…

-Ne is próbálkozz Kath! Egyébként a házban bármelyik szobát megkaphatod és az én ágyamban is szívesen látlak!-mondta vigyorogva, majd kiment a nappaliból.

Taylor-rel egész éjszaka Shemi könyvét bújtuk. Egy csomó varázsige, szimbólum és történelem volt az a könyv. Taylor elment lopni a kórházból pár vártasakot. Addig én egészen elmerültem az olvasásban. Egy különös történet viszont nagyon megfogott. 

Vicki eltűnéséről szólt. Mikor Taylor visszajött elolvastam neki.

-„985. október 13.

Henriett elrabolta Vickit. Remélem a nőverem már készen áll a szertartásra, hogy megtegyem amit eddig is kellett volna. Vicki nem maradhat Rose-al. Ha elveszti az egyetlen lányát kétségbe esik és bármikor végezhetünk vele. Nem élhetnek vámpírok tovább!”

-Rose boszi barátnője is benne volt ebben az egészben?

-És még nincs vége. A másnap történt dolgok a legdurvábbak!-mondtam keservesen szánalmas hangon.

„985. október 14.

Nővérem, Anna előkészítette a varázslathoz szükséges dolgokat. Anna legyengítette Vickit, hogy a varázslat elvégzése alatt ne szökhessen el. Anna egyik segédje egy láncon vezette elő Vickit. Megsajnáltam a kislányt. Segítettem a világra hozásában is. Sajnáltam, hogy ezt kellett tennem vele. 15 éves kinézettel rendelkezett, de még csupán csak 2 éve élt. Ez is a varázslatom része volt. Nem változtathattam őt teljes vámpírrá. Anna és a segédje egy kőasztalra fektették és lekötözték. Elkezdtük a szertartást. Vicki mindkét karját megsebeztük. Amint elkezdtük mondani a varázsigét a vér sebesebben folyt a kislány karjaiból. Kiabált, hogy ne tegyük ezt vele, hogy állítsam le az egészet. De egy idő után már nem tudott kiabálni. Meghalt. A következmények elkerülhetetlenek voltak. Miután elmentem Anna még ottmaradt. Rose megtalálta a lányát. Anna próbált elfutni de Rose utolérte. Kényszerítette, hogy csináljon valamit. A nővérem létre hozta Rose-ban a hasonmásvért, majd még egy aprócska varázslatot, amivel életre lehet kelteni Vickit”

-Rafinált kis boszi! Benne volt az egészben és meg akarta ölni a barátnőjét.

-Igen. De ezután a szöveg után valami furcsa írás van és egy szimbólum.

-Mutasd!

Odaadtam Taylor kezébe a könyvet.

-Ez ősi azték írás. Akkortájt így jegyezték le a boszorkányok a varázsigéket!

-És a szimbólum?

-Nem tudom.

-Én viszont igen!-mondta egy ismerős hang a bejárati ajtó előtt! Fedro volt az, mellette Alice állt.

-Ti mért jöttetek ide?-kérdezte Taylor agresszíven.

-Inkább örülj, hogy itt vagyunk!-mondta Fedro elnyomott hangon, de kihallatszott belőle a ’mindjárt neked megyek’ gondolat.

-Fedro csak azt akarja mondani, hogy sajnálja amit Katherin-nek és neked mondott!-szólalt meg Alice.

Alice mindig is békítő típus volt. Nem szerette ha veszekedés van körülötte.

-Igen.-mondta Fedro halkan.

-Megbocsájtok.-szóltam oda a kanapéról.

-És miben tudnál nekünk segíteni?

-Ősi vagyok! Rose saját ’kezüleg’ változtatott át ami azt jelenti, hogy eredeti vér van bennem! E mellett értek aztékul! És van néhány könyvem amivel megfejthetjük a szimbólumokat!

-Örülök, hogy meg akarjátok védeni Katherine-t de azt a feladatot Rose nekem adta!-mondta Harry az ajtóban állva.-A többiek csinálhatnak neki kaját vagy megfésülhetik a haját vagy akár meg is fürdethetik, de helyettem ne cselekedjen senki!

-Na ezért zártam be abba a kriptába!-mondta Fedro.

Taylor elgondolkodó tekintetett vágott, majd kicsavarta Harry nyakát.

-Ebben a házban is van egy cella!

-Kezdelek kedvelni!-mondta neki Fedro mosolyogva.

Mi csak Alice-szel csodálkozva tátott szájjal bámultuk Harry testét a földön.

Fedro és Taylor levitték Harry-t a kriptába. Addig én és Alice elmentünk Fedro házába könyveket keresni amivel meg lehet fejteni a varázsigét és a szimbólumokat. Út közben csöndben voltunk. Ez még nem nagyon fordult elő, mivel Alice állandóan locsogott. Kicsit elkezdtem faggatni.

-Hogy-hogy bejárásod van Fedro házába?-kérdeztem vigyorogva.

-Ahogy neked Taylor házába! Együtt vagytok ugye?

-Dehogy is Alice!

-Akkor miért mindig neki szólsz ha baj van?

-Mert ő úgy gondolkozik Harry-ről mint az öccséről nem úgy mint ahogy Fedro gondolkozik róla.

-Csak ezért segít neked annyira?

-Igen. Vagyis nem de…

-De?

-Kedvel engem!

-És te kedveled őt?

-Kedvelem. De nem teljesen úgy ahogy ő engem.

Kiszálltunk a kocsiból. Alice kinyitotta az ajtót.

-A könyvek a nappaliban a polcokon.-mondta Alice furcsa hangon. A hangjából kivehető volt egy kis neheztelés és szomorúság.

Mikor már egy ideje keresgéltük a könyveket, nem bírtam és megkérdeztem:

-Alice, mi a baj? Mostanában olyan fura vagy! Alig beszélünk! Alig keresel!

-Mert mostanában Taylor-rel mész mindenhova!

-Egyáltalán nem vele megyek mindenhova! Egyszer mentem el vele vadászni!

-Igen. Ahelyett, hogy engem hívtál volna. És egyébként is! Ha most Harry nem lenne kikapcsolva szerinted örülne ennek?

-Igen! Eddig veszekedtek de Taylor ennek ellenére is elhozta tegnap! Mert ő az egyetlen testvére és szereti!

-De Kathy ő nem hozzád való!

-Nem is vagyok belé szerelmes! Én Harry-t szeretem!

-Jólvan. Csak tudod féltelek!

-Ó Alice!-elmosolyodtam és megöleltem!

-De azért valld be, hogy bejön neked!

-Najó nem mondom, hogy nem szexy!

Elvigyorodtunk egyszerre.

-Hú, valaki szexy-t monodtt? Akkor tuti rólam beszéltek!-sétált be az ajtón Taylor és Fedro.

Az a félmosoly amivel mondta, tényleg szexy volt. De Harry-t nem feledteti!

18.rész - Ég a ház

Taylor lement a kriptába Harry-ért. Utána mentem.

-Te mi a francot csinálsz itt?-kiabált rá Fedro.

-Az öcsémért jöttem!

-Most nem alkalmas! Egyébként is, honnan tudtad, hogy itt van?

-Egy kismadár értesítette!-mondta Harry köhögve a szemembe nézve.

-Ez most mire volt jó Katherine? Te kérted, hogy segítsek! Ezt máshogy nem lehet csinálni! Ugyan olyan vagy mint régen! Hiába próbálunk valamit megoldani mindig belekavarsz és elrontod az egészet!-ordibált velem Fedro.

Olyan düh hullám futott rajtam végig, hogy bárkivel végezni tudtam volna! Egy könnycsepp szökött ki a szememből. Taylor Fedro-ra nézett, elé lépett és elkapta a torkát.

-Hogy mersz vele így beszélni? Hogy mondhattál neki ilyet?-Taylor olyan haraggal mondta ezt Fedro-nak, hogy azt hittem bántani fogja.

Egy darabig még a falhoz nyomva tartotta a torkánál fogva majd elengedte. Leszedte Harry-ről a láncokat, kicsavarta a nyakát, és a vállán kivitte.

-Katherine gyere te is!-szólt hátra nekem.

Nem szóltam semmit csak követtem. Beszálltunk a kocsiba. Taylor úgy farolt ki a kocsijával mint egy autóversenyző. Gyorsan elhúztunk onnan. Egy darabig csak mentünk az autópályán egy szó nélkül. Majd megkérdeztem:

-Én azt hittem, hogy utáljátok egymást. Miért hoztad el?

-Mert ő az öcsém! Mindig is az marad!

Nem szóltam semmit csal elmosolyodtam.

Mikor befordult a házukhoz gyorsan fékezett. Kipattant a kocsiból és felkapta Harry-t. Felvittük a szobájába és elvettük a napgyűrűjét. Mind ketten ott ültünk az ágya előtt mikor felkelt.

-Figyelj tesó! Az oké, hogy elhoztok, de ez a nyakcsavargatás nem a kedvencem! Bár annyira nem érdekel! Úgyis ki vagyok kapcsolva.

-Melyikőnk kezdi a megtörést?-kérdezte Taylor.

-Majd én!-mondtam.

-Oké!

Taylor kiment és becsukta maga után az ajtót.

-Hajrá Kathy!

-Tudod mikor hívtál így először? Amikor karácsonykor összejöttünk! Mit éreztél akkor? Akármivel kapcsolatban?

-Amikor lefeküdtünk?

-Igen!

-Azt tudom, hogy jó volt a szex, de ezzel kapcsolatban nem érzek semmit!

-Akkor emlékezz arra amikor a fa tetején adtál a véredből! Arra a meleg érzésre!

-Jó volt.

-Csak ennyi? Szerelmes voltál belém!

-Azt tudom! Mintha még lenne odabent valami de nem tud előjönni! De nem is akarom!

Behunytam a szememet és odaugrottam elé majd gyorsan megcsókoltam! 

A csók végén az arcán tartottam a kezemet és a szemébe néztem.

-Mit éreztél a csók alatt?

-A nyelvedet?-kérdezte vigyorogva. 

-Harry komolyan! Ne csináld ezt velem!

-Nem tehetek róla! Az érzéseim nem tudnak kitörni!

Könnyes szemmel elfordultam és kimentem az ajtón.

-Te jössz!-mondtam Taylor-nek.

Taylor bement. Az ajtó mellet leültem és hallgattam a beszélgetésüket.

-Hát rendben. Tudod Harry, amikor én voltam ilyen állapotban te sem adtad fel, szóval én sem fogom! Emlékszel? Bármennyire szét voltam csúszva ott voltál és segítettél, akármilyen szörnyűségeket is tettem veled! Csak arra kérlek, hogy mesélj az érzésről amikor úgy szedtél össze az útról hót részegen! Mit éreztél amikor egy lány nyakáról húztál le, hogy ne öljem meg?-kérdezte már majdnem kiabálva.

Harry lehunyta a szemét.

-Dühös voltam és féltem. Féltem, hogy nem kaphatlak vissza!

-Mit érzel ezzel kapcsolatban? Mondj valamit!

-Én…én nem tudom…nem jöhet elő..nem engedi!

-Ki nem engedi?

-Rose!

-Mit tudna tenni Rose?

-Nem mondhatom el! Megigézett!

-Hmmm! Jófiú!-mondta Rose engem rángatva.-Csak figyelmeztetni jöttelek hasonmás ribanc! Megvan a vérfarkas! Van egy csapat régész akiket megigéztem, hogy megkeressék Vickit és jó nyomon vannak! Ja és eszedbe ne jusson elmenekülni mert megölöm Harry-t! Tőlem kezdhettek keresgélni minden varázslat meg akármi iránt, hogy ne halj bele, de nem nagyon van ilyesmi!

Amint befejezte a mondatott egy pillanat alatt eltűnt.

A napra nem volt elég ez a csalódás, mire haza értem a házam lángolt és kint voltak a tűzoltók.

-Elnézést! Én vagyok a ház tulajdonosa!

-Remek! Nem rég értünk ki, a kollégáim már oltják a tüzet! Mivel nem volt biztosítása az állam nem fizeti ki a házat és a többi ingóságot! Sajnálom!

-Nem! Az nem lehet! Be kell mennem!

-Hölgyem ha nem tűnt volna fel önnek, a ház lángokban áll és…

Nem hagytam, hogy befejezze, egy pillanat alatt bent is voltam a házban. Meg kellett szereznem a naplómat! Benne van az életem! A lángok egyre magasabbra csaptak fel és egyre több volt a füst. De végül megtaláltam. A szobámban volt, az emeleten. Oda még éppen nem értek fel a lángok. Megfogtam a naplómat és a táskámba vágtam. A bőrönd ott állt a sarokban. Gyorsan előkaptam és a szekrényem elejét beledobtam és már el is tűntem. A lépcső már lángokban állt, szóval az ablakon ugrottam ki. A hátsó kertben az ablak alatt volt egy doboz a nevemre címezve. Felkaptam és már ott se voltam. Elöl a tűzoltók szállást ajánlgattak. Szerencsére tudtam hova menni. Elindultam Harry és Taylor házához. Becsengettem. Taylor nyitott ajtót.

-Hát te?

-Leégett a házam. Beköltözhetek?

-Gyere be! De hogy történt?

-Mire hazamentem kint voltak a tűzoltók meg minden! Épp hogy néhány cuccért be tudtam menni.

-De hogy gyulladt ki?

-Fogalmam sincs! Viszont ezt találtam az ablak alatt!-elővettem a dobozt és megmutattam.

-Mi van benne?

-Nem tudom még nem nyitottam ki.-elkezdtem bontogatni a csomagolást.

Mikor kinyitottam volt benne egy levél és egy rongyba csavart valami. Elkezdtem olvasni a levelet.

17.rész - Testvéri szeretet

-Harry? Te mit csinálsz itt?

-Elvileg itt lakom!

Fel akartam menni az emeletre, de elém állt.

-Engedj fel!

-Mit csináltatok?

-Miért? Talán féltékeny vagy?

-Nem. Az emberi érzésekre utalna. Én most ki vagyok kapcsolva.

-Akkor miért érdekel ennyire?

-Rose azt mondta vigyázzak rád. Tudni akarom, hogy mit csináltál!

-Vadásztam!

Elmentem mellette és bementem a konyhába. Kitaláltam valamit. Kivettem a hűtőből egy üveg Wisky-t és óvatosan a pulcsim ujjába csúsztattam egy verbénás tűt.

-Azt pedig velem csináltad. Ment?

-Igen. De nem olyan volt mint veled. Emlékszel amikor először sikerült?

-Igen.

-Utána megöleltelek.

Egyre közelebb mentem hozzá majd megöleltem. A dózist óvatosan kicsúsztattam a felsőm ujjából és bele vágtam a hátába. Elengedtem az ölelésemből, rám nézett majd összeesett. Gyorsan felhívtam Alice-t.

-Alice! Gyorsan gyertek ide Fedroval!

-De miért? Mi történt?

-Harry-vel kikapcsoltatta Rose az érzéseit és vissza akarom őt hozni. Megszúrtam egy verbénás tűvel és segítenetek kéne őt elvinni és csinálni valamit, hogy bekapcsolja az érzéseit.

-Sietünk.

Mikor letettem a telefont, hallottam, hogy Harry nyögött egyet. Gyorsan beleszúrtam még egy adagot. Pár percen belül megérkezett Fedro és Alice.

-Végre.

-Hol van?-kérdezte Fedro.

-A konyhában.

Fedro gyorsan beszaladt és a vállára csapva kihozta. Beraktuk Harry-t a kocsiba és elindultunk.

-Hova megyünk?

-Van egy kripta amit ilyen dolgokra használok. A célnak megfelelő lesz!

Megint hallottam, hogy nyögött egyet Harry.

-Alice csavard ki a nyakát.-mondta Fedro hidegen.

Alice nem ellenkezett.

Fedro bekanyarodott egy erdőbe.

-Erre van a kripta?-kérdezte Alice.

-Igen.

Mikor Fedro megállt egy apró kis épületet láttam.

-Gyertek.

Ismét a vállár kapta Harry-t és kinyitotta az ajtót. Egy lépcsősor lefelé vezetett. A lenti tér elég tágas volt. Három üres kripta is volt benne. Kinyitotta az egyik ajtaját. Egy edzett acél szék volt benne. Leültettük Harry-t és odafogattuk a székhez.

Vártunk egy kicsit. Harry magához tért.

-Kathy…ez nem volt szép!-nyögdécselte.

-Ne aggódj! Meg fogod köszönni!

-Kétlem.-mondta nagy vigyorral.-Ó! Fedro! Látom te is részt vettél ebben! Ez nem szép egy baráttól!

-Az se szép amit te művelsz magaddal! De ne aggódj. Szerintem hamar meg fogunk törni!

-Sok sikert hozzá!

Fedro elő vett egy köteg verbénát.

-Mit akarsz azzal?-kérdeztem ijedten.

-Próbálom megtörni. Mit gondoltál? Könyörögni fogok vagy mi? Te se voltál különb! Csak te a hátába döfted!

-Hmm…igaza van. Na! Ellenérv Kathy? Tudjátok szívesen végignézném ezt a vitát.-mondta Harry a székből vigyorogva.

-Fogd be Harry!-kiabált rá Fedro.

-Mert különben mit csinálsz?

Kesztyűvel a kezén összemorzsolt egy szál vasfüvet és a szájába tömte. Harry először ordított majd köhögött. A köhögés végét egy nevetéssel zárta.

-Ehhö-ehhö!-köhögött vigyorogva.-Szánalmas vagy!

-Alice kísérd ki Katherine-t!

-Igaza van Kath jobb ha kimegyünk!

Alice átölelve kivezetett. Mikor kijöttünk a kriptából leültem egy kőre és sírtam.

-Hé-hé! Ne sírj!-szaladt hozzám majd megint átölelt.

-Ez mind miattam van! Az én hibám! Az enyém!-kiabáltam sírva.

-Katherine! Figyelj rám! Hallod! Figyelj rám! Erről nem te tehetsz! Vissza fogjuk őt kapni! Ne aggódj!

Nem szóltam semmit csak megöleltem. Körülbelül 2 percig szorosan öleltük egymást és sírtam. Kimondhatatlanul fájt. Bármit megtettem volna Harry-ért. Eszembe jutott Taylor. Neki nem szóltunk, hogy ide hurcoltuk Harry-t.

-Szólni kéne Taylor-nek!-szipogtam.

-Katherine! Azt ne mondd, hogy jóba lettél vele.

-Ne ítélkezz! Majd mindent elmesélek! Csak hívjuk fel!

-Jó.

Alice ideadta a telefonját. Beütöttem Taylor számát. Kicsöngött, majd felvette.

-Igen?

-Taylor én vagyok!-mondtam neki hüppögve.

-Katherine? Mi a baj? Egyébként nem láttad Harry-t? Nem volt itt amikor hazaértem.

-Pont ezért hívlak. Leszúrtam egy vasfüves tűvel és Fedro-val idehoztuk valami kriptába az erdőbe.

-Hogy mit csináltatok? Miért nem nekem szóltál? Mit csináltok vele?

-Fedroval van bent. Azt mondja meg tudja törni kínzással. De én ezt nem bírom nézni és hallgatni. Ide kell jönnöd. Segíts valamivel vagy nem tudom! Csak gyere ide!

-Jó! Nyugodj meg! Melyik úton mentetek? Most szállok be a kocsiba.

-Azt hiszem a 7-es főúton. Ott van egy lekanyarodó földűt az erdőbe. És ott.

-Sietek!

-Köszönöm!

Nem mondott semmit csak lerakta a telefont. Biztos haragszik, hogy nem neki szóltam. Negyed órán belül meg is érkezett.

-Hol van az öcsém?

-Lent.-mondta Alice csöppet sem kedvesen.

Furcsa volt. Taylor még sosem szólította Harry-t az öccsének. Ekkor értettem meg. Bármennyire is összevesznek, mindig szeretni fogják egymást mint két testvér.