„Kedves Katherine!
Tudom, hogy Rose
mindent elkövet a lánya megtalálásáért.
A dobozban találsz
egy könyvet, amely Shemi-é volt, aki vámpírrá változtatta Rose-t!
Minden benne van
amire szükségetek lehet, hogy életben maradj!
Egy régi barát.”
Fogalmam se volt arról, hogy ki írta a levelet. A
rongyot lecsavartam a könyvről. Elég régi könyv volt, kézírással.
-Ki lehet aki ezt küldte?-kérdezte Taylor.
-Nem tudom. De tudta, hogy Rose fel fogja gyújtani a
házamat, ezért hagyta a hátsó kertben a csomagot.
Kinyitottuk a könyvet és elkezdtük olvasni. Ez
nemcsak egy grimor volt, hanem egy napló is. Shemi feljegyezte, hogy mi történt
Rose-all és Vicki-vel a varázslat után. Minden varázslatot és következményt
lejegyzett. Ő hozta létre a hasonmások átkát! Szinte az összes alapvető
varázslatot ő hozott létre!
A könyv nagyon vastag volt és az írás kevésbé volt
olvasható. Nem fog semmi se hátráltatni, hogy életben maradhassak! Mindig
megvédem magam, most is ezt fogom tenni!
-Segítek keresni ha szeretnéd, és addig maradsz,
ameddig akarsz!-mondta Taylor kedvesen.
-Hú! A csajom beköltözik a házunkba és te rögtön
felajánlod a segítséged! Micsoda lovagias dolog ez tőled bátyám!
-Harry figyelj…
-Ne is próbálkozz Kath! Egyébként a házban bármelyik
szobát megkaphatod és az én ágyamban is szívesen látlak!-mondta vigyorogva,
majd kiment a nappaliból.
Taylor-rel egész éjszaka Shemi könyvét bújtuk. Egy
csomó varázsige, szimbólum és történelem volt az a könyv. Taylor elment lopni a
kórházból pár vártasakot. Addig én egészen elmerültem az olvasásban. Egy
különös történet viszont nagyon megfogott.
Vicki eltűnéséről szólt. Mikor
Taylor visszajött elolvastam neki.
-„985. október 13.
Henriett elrabolta
Vickit. Remélem a nőverem már készen áll a szertartásra, hogy megtegyem amit
eddig is kellett volna. Vicki nem maradhat Rose-al. Ha elveszti az egyetlen
lányát kétségbe esik és bármikor végezhetünk vele. Nem élhetnek vámpírok
tovább!”
-Rose boszi barátnője is benne
volt ebben az egészben?
-És még nincs vége. A másnap történt dolgok a
legdurvábbak!-mondtam keservesen szánalmas hangon.
„985. október 14.
Nővérem, Anna
előkészítette a varázslathoz szükséges dolgokat. Anna legyengítette Vickit,
hogy a varázslat elvégzése alatt ne szökhessen el. Anna egyik segédje egy
láncon vezette elő Vickit. Megsajnáltam a kislányt. Segítettem a világra
hozásában is. Sajnáltam, hogy ezt kellett tennem vele. 15 éves kinézettel
rendelkezett, de még csupán csak 2 éve élt. Ez is a varázslatom része volt. Nem
változtathattam őt teljes vámpírrá. Anna és a segédje egy kőasztalra fektették
és lekötözték. Elkezdtük a szertartást. Vicki mindkét karját megsebeztük. Amint
elkezdtük mondani a varázsigét a vér sebesebben folyt a kislány karjaiból.
Kiabált, hogy ne tegyük ezt vele, hogy állítsam le az egészet. De egy idő után
már nem tudott kiabálni. Meghalt. A következmények elkerülhetetlenek voltak.
Miután elmentem Anna még ottmaradt. Rose megtalálta a lányát. Anna próbált
elfutni de Rose utolérte. Kényszerítette, hogy csináljon valamit. A nővérem
létre hozta Rose-ban a hasonmásvért, majd még egy aprócska varázslatot, amivel
életre lehet kelteni Vickit”
-Rafinált kis boszi! Benne volt az egészben és meg
akarta ölni a barátnőjét.
-Igen. De ezután a szöveg után valami furcsa írás van
és egy szimbólum.
-Mutasd!
Odaadtam Taylor kezébe a könyvet.
-Ez ősi azték írás. Akkortájt így jegyezték le a
boszorkányok a varázsigéket!
-És a szimbólum?
-Nem tudom.
-Én viszont igen!-mondta egy ismerős hang a bejárati
ajtó előtt! Fedro volt az, mellette Alice állt.
-Ti mért jöttetek ide?-kérdezte Taylor agresszíven.
-Inkább örülj, hogy itt vagyunk!-mondta Fedro
elnyomott hangon, de kihallatszott belőle a ’mindjárt neked megyek’ gondolat.
-Fedro csak azt akarja mondani, hogy sajnálja amit
Katherin-nek és neked mondott!-szólalt meg Alice.
Alice mindig is békítő típus volt. Nem szerette ha
veszekedés van körülötte.
-Igen.-mondta Fedro halkan.
-Megbocsájtok.-szóltam oda a kanapéról.
-És miben tudnál nekünk segíteni?
-Ősi vagyok! Rose saját ’kezüleg’ változtatott át
ami azt jelenti, hogy eredeti vér van bennem! E mellett értek aztékul! És van
néhány könyvem amivel megfejthetjük a szimbólumokat!
-Örülök, hogy meg akarjátok védeni Katherine-t de
azt a feladatot Rose nekem adta!-mondta Harry az ajtóban állva.-A többiek
csinálhatnak neki kaját vagy megfésülhetik a haját vagy akár meg is
fürdethetik, de helyettem ne cselekedjen senki!
-Na ezért zártam be abba a kriptába!-mondta Fedro.
Taylor elgondolkodó tekintetett vágott, majd
kicsavarta Harry nyakát.
-Ebben a házban is van egy cella!
-Kezdelek kedvelni!-mondta neki Fedro mosolyogva.
Mi csak Alice-szel csodálkozva tátott szájjal
bámultuk Harry testét a földön.
Fedro és Taylor levitték Harry-t a kriptába. Addig
én és Alice elmentünk Fedro házába könyveket keresni amivel meg lehet fejteni a
varázsigét és a szimbólumokat. Út közben csöndben voltunk. Ez még nem nagyon
fordult elő, mivel Alice állandóan locsogott. Kicsit elkezdtem faggatni.
-Hogy-hogy bejárásod van Fedro házába?-kérdeztem
vigyorogva.
-Ahogy neked Taylor házába! Együtt vagytok ugye?
-Dehogy is Alice!
-Akkor miért mindig neki szólsz ha baj van?
-Mert ő úgy gondolkozik Harry-ről mint az öccséről
nem úgy mint ahogy Fedro gondolkozik róla.
-Csak ezért segít neked annyira?
-Igen. Vagyis nem de…
-De?
-Kedvel engem!
-És te kedveled őt?
-Kedvelem. De nem teljesen úgy ahogy ő engem.
Kiszálltunk a kocsiból. Alice kinyitotta az ajtót.
-A könyvek a nappaliban a polcokon.-mondta Alice
furcsa hangon. A hangjából kivehető volt egy kis neheztelés és szomorúság.
Mikor már egy ideje keresgéltük a könyveket, nem
bírtam és megkérdeztem:
-Alice, mi a baj? Mostanában olyan fura vagy! Alig
beszélünk! Alig keresel!
-Mert mostanában Taylor-rel mész mindenhova!
-Egyáltalán nem vele megyek mindenhova! Egyszer
mentem el vele vadászni!
-Igen. Ahelyett, hogy engem hívtál volna. És
egyébként is! Ha most Harry nem lenne kikapcsolva szerinted örülne ennek?
-Igen! Eddig veszekedtek de Taylor ennek ellenére is
elhozta tegnap! Mert ő az egyetlen testvére és szereti!
-De Kathy ő nem hozzád való!
-Nem is vagyok belé szerelmes! Én Harry-t szeretem!
-Jólvan. Csak tudod féltelek!
-Ó Alice!-elmosolyodtam és megöleltem!
-De azért valld be, hogy bejön neked!
-Najó nem mondom, hogy nem szexy!
Elvigyorodtunk egyszerre.
-Hú, valaki szexy-t monodtt? Akkor tuti rólam
beszéltek!-sétált be az ajtón Taylor és Fedro.
Az a félmosoly amivel mondta, tényleg szexy volt. De
Harry-t nem feledteti!
