Taylor lement a kriptába Harry-ért. Utána mentem.
-Te mi a francot csinálsz itt?-kiabált rá Fedro.
-Az öcsémért jöttem!
-Most nem alkalmas! Egyébként is, honnan tudtad,
hogy itt van?
-Egy kismadár értesítette!-mondta Harry köhögve a
szemembe nézve.
-Ez most mire volt jó Katherine? Te kérted, hogy
segítsek! Ezt máshogy nem lehet csinálni! Ugyan olyan vagy mint régen! Hiába
próbálunk valamit megoldani mindig belekavarsz és elrontod az egészet!-ordibált
velem Fedro.
Olyan düh hullám futott rajtam végig, hogy bárkivel
végezni tudtam volna! Egy könnycsepp szökött ki a szememből. Taylor Fedro-ra
nézett, elé lépett és elkapta a torkát.
-Hogy mersz vele így beszélni? Hogy mondhattál neki
ilyet?-Taylor olyan haraggal mondta ezt Fedro-nak, hogy azt hittem bántani
fogja.
Egy darabig még a falhoz nyomva tartotta a torkánál
fogva majd elengedte. Leszedte Harry-ről a láncokat, kicsavarta a nyakát, és a
vállán kivitte.
-Katherine gyere te is!-szólt hátra nekem.
Nem szóltam semmit csak követtem. Beszálltunk a
kocsiba. Taylor úgy farolt ki a kocsijával mint egy autóversenyző. Gyorsan
elhúztunk onnan. Egy darabig csak mentünk az autópályán egy szó nélkül. Majd
megkérdeztem:
-Én azt hittem, hogy utáljátok egymást. Miért hoztad
el?
-Mert ő az öcsém! Mindig is az marad!
Nem szóltam semmit csal elmosolyodtam.
Mikor befordult a házukhoz gyorsan fékezett.
Kipattant a kocsiból és felkapta Harry-t. Felvittük a szobájába és elvettük a
napgyűrűjét. Mind ketten ott ültünk az ágya előtt mikor felkelt.
-Figyelj tesó! Az oké, hogy elhoztok, de ez a
nyakcsavargatás nem a kedvencem! Bár annyira nem érdekel! Úgyis ki vagyok
kapcsolva.
-Melyikőnk kezdi a megtörést?-kérdezte Taylor.
-Majd én!-mondtam.
-Oké!
Taylor kiment és becsukta maga után az ajtót.
-Hajrá Kathy!
-Tudod mikor hívtál így először? Amikor karácsonykor
összejöttünk! Mit éreztél akkor? Akármivel kapcsolatban?
-Amikor lefeküdtünk?
-Igen!
-Azt tudom, hogy jó volt a szex, de ezzel
kapcsolatban nem érzek semmit!
-Akkor emlékezz arra amikor a fa tetején adtál a
véredből! Arra a meleg érzésre!
-Jó volt.
-Csak ennyi? Szerelmes voltál belém!
-Azt tudom! Mintha még lenne odabent valami de nem
tud előjönni! De nem is akarom!
Behunytam a szememet és odaugrottam elé majd gyorsan
megcsókoltam!
A csók végén az arcán tartottam a kezemet és a szemébe néztem.
-Mit éreztél a csók alatt?
-A nyelvedet?-kérdezte vigyorogva.
-Harry komolyan! Ne csináld ezt velem!
-Nem tehetek róla! Az érzéseim nem tudnak kitörni!
Könnyes szemmel elfordultam és kimentem az ajtón.
-Te jössz!-mondtam Taylor-nek.
Taylor bement. Az ajtó mellet leültem és hallgattam
a beszélgetésüket.
-Hát rendben. Tudod Harry, amikor én voltam ilyen
állapotban te sem adtad fel, szóval én sem fogom! Emlékszel? Bármennyire szét
voltam csúszva ott voltál és segítettél, akármilyen szörnyűségeket is tettem
veled! Csak arra kérlek, hogy mesélj az érzésről amikor úgy szedtél össze az
útról hót részegen! Mit éreztél amikor egy lány nyakáról húztál le, hogy ne
öljem meg?-kérdezte már majdnem kiabálva.
Harry lehunyta a szemét.
-Dühös voltam és féltem. Féltem, hogy nem kaphatlak
vissza!
-Mit érzel ezzel kapcsolatban? Mondj valamit!
-Én…én nem tudom…nem jöhet elő..nem engedi!
-Ki nem engedi?
-Rose!
-Mit tudna tenni Rose?
-Nem mondhatom el! Megigézett!
-Hmmm! Jófiú!-mondta Rose engem rángatva.-Csak
figyelmeztetni jöttelek hasonmás ribanc! Megvan a vérfarkas! Van egy csapat
régész akiket megigéztem, hogy megkeressék Vickit és jó nyomon vannak! Ja és
eszedbe ne jusson elmenekülni mert megölöm Harry-t! Tőlem kezdhettek keresgélni
minden varázslat meg akármi iránt, hogy ne halj bele, de nem nagyon van
ilyesmi!
Amint befejezte a mondatott egy pillanat alatt
eltűnt.
A napra nem volt elég ez a csalódás, mire haza értem
a házam lángolt és kint voltak a tűzoltók.
-Elnézést! Én vagyok a ház tulajdonosa!
-Remek! Nem rég értünk ki, a kollégáim már oltják a
tüzet! Mivel nem volt biztosítása az állam nem fizeti ki a házat és a többi
ingóságot! Sajnálom!
-Nem! Az nem lehet! Be kell mennem!
-Hölgyem ha nem tűnt volna fel önnek, a ház
lángokban áll és…
Nem hagytam, hogy befejezze, egy pillanat alatt bent
is voltam a házban. Meg kellett szereznem a naplómat! Benne van az életem! A
lángok egyre magasabbra csaptak fel és egyre több volt a füst. De végül
megtaláltam. A szobámban volt, az emeleten. Oda még éppen nem értek fel a
lángok. Megfogtam a naplómat és a táskámba vágtam. A bőrönd ott állt a sarokban.
Gyorsan előkaptam és a szekrényem elejét beledobtam és már el is tűntem. A
lépcső már lángokban állt, szóval az ablakon ugrottam ki. A hátsó kertben az
ablak alatt volt egy doboz a nevemre címezve. Felkaptam és már ott se voltam.
Elöl a tűzoltók szállást ajánlgattak. Szerencsére tudtam hova menni. Elindultam
Harry és Taylor házához. Becsengettem. Taylor nyitott ajtót.
-Hát te?
-Leégett a házam. Beköltözhetek?
-Gyere be! De hogy történt?
-Mire hazamentem kint voltak a tűzoltók meg minden!
Épp hogy néhány cuccért be tudtam menni.
-De hogy gyulladt ki?
-Fogalmam sincs! Viszont ezt találtam az ablak alatt!-elővettem
a dobozt és megmutattam.
-Mi van benne?
-Nem tudom még nem nyitottam ki.-elkezdtem
bontogatni a csomagolást.
Mikor kinyitottam volt benne egy levél és egy
rongyba csavart valami. Elkezdtem olvasni a levelet.
