17.rész - Testvéri szeretet

-Harry? Te mit csinálsz itt?

-Elvileg itt lakom!

Fel akartam menni az emeletre, de elém állt.

-Engedj fel!

-Mit csináltatok?

-Miért? Talán féltékeny vagy?

-Nem. Az emberi érzésekre utalna. Én most ki vagyok kapcsolva.

-Akkor miért érdekel ennyire?

-Rose azt mondta vigyázzak rád. Tudni akarom, hogy mit csináltál!

-Vadásztam!

Elmentem mellette és bementem a konyhába. Kitaláltam valamit. Kivettem a hűtőből egy üveg Wisky-t és óvatosan a pulcsim ujjába csúsztattam egy verbénás tűt.

-Azt pedig velem csináltad. Ment?

-Igen. De nem olyan volt mint veled. Emlékszel amikor először sikerült?

-Igen.

-Utána megöleltelek.

Egyre közelebb mentem hozzá majd megöleltem. A dózist óvatosan kicsúsztattam a felsőm ujjából és bele vágtam a hátába. Elengedtem az ölelésemből, rám nézett majd összeesett. Gyorsan felhívtam Alice-t.

-Alice! Gyorsan gyertek ide Fedroval!

-De miért? Mi történt?

-Harry-vel kikapcsoltatta Rose az érzéseit és vissza akarom őt hozni. Megszúrtam egy verbénás tűvel és segítenetek kéne őt elvinni és csinálni valamit, hogy bekapcsolja az érzéseit.

-Sietünk.

Mikor letettem a telefont, hallottam, hogy Harry nyögött egyet. Gyorsan beleszúrtam még egy adagot. Pár percen belül megérkezett Fedro és Alice.

-Végre.

-Hol van?-kérdezte Fedro.

-A konyhában.

Fedro gyorsan beszaladt és a vállára csapva kihozta. Beraktuk Harry-t a kocsiba és elindultunk.

-Hova megyünk?

-Van egy kripta amit ilyen dolgokra használok. A célnak megfelelő lesz!

Megint hallottam, hogy nyögött egyet Harry.

-Alice csavard ki a nyakát.-mondta Fedro hidegen.

Alice nem ellenkezett.

Fedro bekanyarodott egy erdőbe.

-Erre van a kripta?-kérdezte Alice.

-Igen.

Mikor Fedro megállt egy apró kis épületet láttam.

-Gyertek.

Ismét a vállár kapta Harry-t és kinyitotta az ajtót. Egy lépcsősor lefelé vezetett. A lenti tér elég tágas volt. Három üres kripta is volt benne. Kinyitotta az egyik ajtaját. Egy edzett acél szék volt benne. Leültettük Harry-t és odafogattuk a székhez.

Vártunk egy kicsit. Harry magához tért.

-Kathy…ez nem volt szép!-nyögdécselte.

-Ne aggódj! Meg fogod köszönni!

-Kétlem.-mondta nagy vigyorral.-Ó! Fedro! Látom te is részt vettél ebben! Ez nem szép egy baráttól!

-Az se szép amit te művelsz magaddal! De ne aggódj. Szerintem hamar meg fogunk törni!

-Sok sikert hozzá!

Fedro elő vett egy köteg verbénát.

-Mit akarsz azzal?-kérdeztem ijedten.

-Próbálom megtörni. Mit gondoltál? Könyörögni fogok vagy mi? Te se voltál különb! Csak te a hátába döfted!

-Hmm…igaza van. Na! Ellenérv Kathy? Tudjátok szívesen végignézném ezt a vitát.-mondta Harry a székből vigyorogva.

-Fogd be Harry!-kiabált rá Fedro.

-Mert különben mit csinálsz?

Kesztyűvel a kezén összemorzsolt egy szál vasfüvet és a szájába tömte. Harry először ordított majd köhögött. A köhögés végét egy nevetéssel zárta.

-Ehhö-ehhö!-köhögött vigyorogva.-Szánalmas vagy!

-Alice kísérd ki Katherine-t!

-Igaza van Kath jobb ha kimegyünk!

Alice átölelve kivezetett. Mikor kijöttünk a kriptából leültem egy kőre és sírtam.

-Hé-hé! Ne sírj!-szaladt hozzám majd megint átölelt.

-Ez mind miattam van! Az én hibám! Az enyém!-kiabáltam sírva.

-Katherine! Figyelj rám! Hallod! Figyelj rám! Erről nem te tehetsz! Vissza fogjuk őt kapni! Ne aggódj!

Nem szóltam semmit csak megöleltem. Körülbelül 2 percig szorosan öleltük egymást és sírtam. Kimondhatatlanul fájt. Bármit megtettem volna Harry-ért. Eszembe jutott Taylor. Neki nem szóltunk, hogy ide hurcoltuk Harry-t.

-Szólni kéne Taylor-nek!-szipogtam.

-Katherine! Azt ne mondd, hogy jóba lettél vele.

-Ne ítélkezz! Majd mindent elmesélek! Csak hívjuk fel!

-Jó.

Alice ideadta a telefonját. Beütöttem Taylor számát. Kicsöngött, majd felvette.

-Igen?

-Taylor én vagyok!-mondtam neki hüppögve.

-Katherine? Mi a baj? Egyébként nem láttad Harry-t? Nem volt itt amikor hazaértem.

-Pont ezért hívlak. Leszúrtam egy vasfüves tűvel és Fedro-val idehoztuk valami kriptába az erdőbe.

-Hogy mit csináltatok? Miért nem nekem szóltál? Mit csináltok vele?

-Fedroval van bent. Azt mondja meg tudja törni kínzással. De én ezt nem bírom nézni és hallgatni. Ide kell jönnöd. Segíts valamivel vagy nem tudom! Csak gyere ide!

-Jó! Nyugodj meg! Melyik úton mentetek? Most szállok be a kocsiba.

-Azt hiszem a 7-es főúton. Ott van egy lekanyarodó földűt az erdőbe. És ott.

-Sietek!

-Köszönöm!

Nem mondott semmit csak lerakta a telefont. Biztos haragszik, hogy nem neki szóltam. Negyed órán belül meg is érkezett.

-Hol van az öcsém?

-Lent.-mondta Alice csöppet sem kedvesen.

Furcsa volt. Taylor még sosem szólította Harry-t az öccsének. Ekkor értettem meg. Bármennyire is összevesznek, mindig szeretni fogják egymást mint két testvér.