11.rész - Trust or doubt

Másnap reggel Harry karjaiban ébredtem. Hát nem csak álom volt! Vissza jött! Egy csókkal ébresztett.

-Jó reggelt!

-Szia!-köszöntem vissza még kicsit kómásan.

Egy darabig csak bámultam majd poénból a fejére húzta a párnát. Magára rántott és megint csókolóztunk.

Nem bírtam de megkérdeztem amit akartam.

-Taylor mit akar tőlem?

-Óhh...Kath!Pedig eddig olyan szép volt a reggel..meg az este is..és erre felhozod a bátyámat?

-Igen! Hisz meg se említetted, hogy "Hé Kathy! Van egy testvérem aki kedvesnek és viccesnek mutatja magát de valójában egy rámenős elmebeteg!"

-Nem akartam, hogy hozzá hasonlíts!

-Hozzá? Harry...te ezt komolyan mondtad? NEM VESZED ÉSZRE, HOGY SZERETLEK???

-Deee...csak...

-Csak mi??

-Nem akarlak elveszíteni!

Ekkor nem mondtam semmit. Megint megcsókoltam.

De a pillanatot egy zavaró tényező elrontotta. Valaki csengetett. Gyorsan felöltöztünk és lementünk. Az ajtóban Alice állt.

-Szép reggelt nektek! Mozgalmas estétek volt?-kérdezte halkan kuncogva.

-Mit csinálsz itt? Nem úgy volt, hogy plázába mész?

-De! Csak Fedro nem akart felkelni!

-Fedro nállad aludt?-kérdeztem vigyorogva.

-Nem csak aludtunk!-mosolygott huncutan.

A nap egy részét vele töltöttem. Majd később Harry-vel beszélgettem.

-Ha csak "elrabolt" Henriett, akkor miért mondtad azt amit.

-Mit mondtam?

-Azt, hogy nem hozzád beszélek! Menj el a házamból, meg ilyenek.

-Jah...nem szándékosan! Megigézett egy ősi vámpír.

-Olyan mint Fedro?

-Igen!

-És Henriettel mi van? Mármint vele mikor voltál együtt?

-Együtt?

-Igen! Taylor mondta! Meg ő is!

-Jaa! Hát...az elég régen volt! Vagy 100 éve!

-És miért lett vége?

-Taylor-rel is kavart.

-Óh! Értem! És azt is, hogy miért nem akartad, hogy tudjak a bátyádról! De Harry! Én nem Henriett vagyok! Csak téged szeretlek!

-Értem! De Taylor veszélyes lehet rád!

Ekkor elhallgatott. De nem tudtam, hogy miért.

Délután átkísértem Harry-t a saját házába. Taylor ott volt.

-Öcsi, Katherine! Jó titeket látni!

-Nem kell bájologni Taylor! Csak a cuccomért jöttem!

-Én azért megpróbáltam közölni...

-Mit?

-Fedro hívott téged és ezt a szépséget.

A szemével végig méregetett. Harry egy pillantás alatt előtte termett a nappali másik végéből.

-Ha még egyszer így mersz nézni Katherine-re, vagy megpróbálod megint megcsókolni én...

-Akkor mitcsinálsz? Lásd be tesó! Ő is engem akar, de nem meri bevallani!

Harry már épp a kezét emelte volna egy ütésre de egy pillanat alatt odamentem és közéjük álltam.

-Harry ne! Nyugodj meg! Hiszen nem is ismerem! Mit akarhatnék tőle!

-De mikor Harry nem volt itt vígasznak jó voltam!

-Akkor még nem igazán ismertelek!

-Most se ismersz!

-Ahhoz eléggé, hogy tudjam hogy egy elmebeteg vagy!

Taylor szeme vérben forgott, majd lenyugodott. 

-Ez fájt!

Harry-vel elindultunk az étterem felé.

-Hagytad volna, hogy megcsókoljon?

-Tessék?

-Hagytad volna, hogy megcsókoljon?

-Dehogy!

-Akkor miért nem húztad el a fejed?

-Elhúztam volna de...

-De mi Kath? Ha nem akkor megyek be, hanem később ki tudja, lehet hogy az ágyában talállak.

Ekkor egy lépést sem mentem tovább. Visszafordultam és ránéztem.

-Ezt ugye te sem mondtad komolyan?

Egy könnycsepp hullott a szememből a blúzomra.

-Kath...-odajött és meg akart ölelni. Félre löktem.

-Azt hiszed, hogy nem szeretlek? Amelyik este nem jöttél vissza végig sírtam az egész éjszakát! Amikor elolvastam a levelet még jobban sírtam.

-Kath...figyelj...

-Nem érdekel!

Megfordultam és bementem az első bárba amit megláttam.

10.rész - Hell or Heaven

Másnap mikor felébredtem reméltem, hogy csak álmodtam az egészet. De nem. A sárga levélpapír ott volt az asztalomon. Már megint majdnem sírva fakadtam, de csöngettek. Leszaladtam és kinyitottam az ajtót.

-Szia! Én is kaptam egy levelet! Jól vagy?-nézett rám a mély szemeivel Taylor.

-Szia..hát..én...-de már nem bírtam. Megint sírva fakadtam. Taylor átölelt.

 Ekkor eszembe jutott amit Harry írt nekem: Ne bízz Taylor-ben!

Kikászálódtam az öleléséből.

-Baj van?

-Nem csak....

-Csak azt írta, hogy ne bízz bennem...igaz?

-Igen.

-Ne aggódj! Harry mindig túloz velem kapcsolatban egy régi ügy miatt! Bízhatsz bennem!

Olyan kedvesnek és meggyőzőnek tűnt. Nem érdekelt, hogy mit írt róla Harry.

-Van kedved ma átjönni hozzám vacsorára?

-Persze! Hányra menjek?-kérdeztem szipogva.

-Este nyolc jó?

-Oké, ott leszek!-mondtam a szememet törölgetve.

Hamar eljött az este. Bekopogtam Taylor-höz.

-Szia! Ugye szereted a sztéket és a sült krumplit? Csináltam hozzá salátát is!

-Igen! Az az egyik kedvencem!

-Remek! Fáradj beljebb! Igazán csinos vagy!

-Köszönöm!

Mikor befejeztük a vacsorát, kicsit beszélgettünk egy kis pezsgő mellett. Kissé már be voltam csípve.

-Tudod szép ez a fal a festményen!

-A fal a festményen? Nem inkább a festmény a falon?-nagy nevetésben törtünk ki.

-De! De héé! Te leitattál!-mondtam nevetve.

-Nem ellenkeztél!-na ekkor már igazán közel csúszott hozzám. Az ajkaink már majdnem összeértek. Elhúzódtam. Tudta, hogy miért.

-Tudod, az öcsém nem érdemel meg téged! Ellentétben velem!

-Figyelj Tay...

-Tudom, hogy meg akarsz csókolni! És ezen kívül mást is!

Nagyon közel csúszott hozzám. A mélykék szemeivel az ajkamra majd rám nézett. Ellenkezni akartam de lekötött a szeme látványa!

-Komolyan ezzel próbálkoztál?

Harry hangját hallottam mellettünk.

-Elraboltatsz az ex barátnőmmel és levelet íratsz vele a barátnőmnek, és az a terved, hogy így szerzed meg?

-Hát, többnyire! De az nem volt a tervben, hogy vissza is jössz!

-Harry!-nyomban odarohantam hozzá és megcsókoltam!

-Ha még egyszer megpróbálod megcsókolni én....

-Nem kell próbálnom! Ő akar majd megcsókolni engem!

-Ezt erősen kétlem!-vágtam közbe. 

Harry megragadta a csípőmet mikor kiértünk a házból és felrepített. Az ablakon át a hálómban kötöttünk ki. Csókjaink fokról-fokra erősödtek. Nagy erővel letépkedtük egymásról a ruhát!

 A pokolból ismét a mennybe kerültem!

9.rész - Hurt

Harry meglepődött volt ex barátnője látványán.

-Mit keresel itt??

-Téged! Tudod van egy kis elrendezetlen dolgunk.

-Mi?-szólt közbe Katherine.-Milyen "dolgotok"?

-Aranyon neked ahhoz semmi közöd!

-Inkább menj fel az emeletre Kath! Kérlek!

Nem tetszett a dolog de felmentem. Hiszen bíznom kell Harry-ben. De mivel azt nem mondta hogy nem szabad hallgatóznom, így hát hallgatóztam.

-Mi lenne az?-kérdezte Harry.

-Úgy otthagytál a múltkor! Nem emlékszel a közös kis kalandjainkra?

-Szerencsére nem mindre!

-Óhh! Ne légy ilyen! Tudom, hogy minden apró részletre emlékszel!

-Elég! Fejezd be!

-Az ágy puha tapintása...a bőröm illata belevésődött a fejedbe...

-AZT MONDTAM HAGYD ABBA!!! Mi már majdnem 100 éve nem vagyunk együtt!

-De Harry!

Ekkor valami reccsenést hallottam. Harry biztos kicsavarta Henriett nyakát. Kár, hogy felébred mert vámpír!

Mikor leszaladtam a lépcsőn, Harry és a lány nem voltak ott. Egy cetli volt az ajtómra ragasztva.

"Elrendezem Henriett-et és utána a tiéd vagyok!"

Érdekes volt. Az írás nem pont olyan volt mint Harry-é! Közben azt is észrevettem, hogy nincs ott Alice. Biztos hazament.

Pár óra múlva már kezdtem aggódni. Átmentem Harry lakására. Egy helyes férfi nyitott ajtót.

-Heló! Harry itthon van?

-Szia! Nincs. Valami fontos feladata volt a múltszázadi nőcskéjével!

-Értem.

-Óh! Ne haragudj! Be sem mutatkoztam! Taylor vagyok! Harry bátyja!

Tayler kezet csókolt. Mélykék szemei egyszerűen elbűvöltek!

-Bejössz?

-Persze! Köszi!

Bementünk. Leültetett a nappaliban a kanapéra.

-Szóval, mi is a neved?

-Ne haragudj! Elfelejtettem bemutatkozni! Kathrine vagyok!

Eddig nem is vettem észre! Taylor majdnem úgy néz ki mint Harry. Csak kék szemekkel és egyenes hajjal. Meg talán kicsit rossz fiúsnak tűnt!

-Az öcsém gondolom még nem mesélt rólam!

-Hát nem mondhatnám!

Körülnéztem a nappaliban!

-Soha nem voltam még nála!

-Tudom! Kissé giccses! De az én öcsém már csak ilyen! Túlzottan szereti a szép dolgokat! Bár ebben hasonlít rám!

Elbűvölő szemeivel kacéran rám pillantott. Kicsit elvörösödtem!

-Öcskös! Hát hazajöttél! A barátnőd halálra aggódta magát!

Még nem láttam bejönni Harryt, de hallottuk.

-Te mit keresel itt?-kérdezte szúrósan Harry.

-Nyugi öcsi! Csak haza jöttem!

-Nem tőled kérdeztem!

Majd rám szegezte a tekintetét!

-Csak átnéztem mert aggódtam érted! De jól vagy Harry?

-Teljesen! De ha lehetséges akkor ma itthon alszok! A cuccaimért majd küldök valakit!

-Dehát miért?

-Ez bonyolult! Ne nehezítsd meg a dolgomat! Menj el most!

Hirtelen sírni tudtam volna. Vámpírgyorsasággal elviharzottam a házból haza. Rögtön elővettem a naplómat és elkezdtem írni.

“Kedves naplóm! Ez nagyon különös volt! Harry-t még sose láttam ilyennek! Már egy hónapja együtt lakunk és tegnap nem éppen úgy bánt velem mint most! Ez különös volt!„

Ekkor észrevettem egy sárga kis papírt a tükrömön!

Szia Kath! Megváltoztak a dolgok! Muszáj volt úgy törődnöm veled ahogy! Henriett megfenyegetett, hogyha nem hagylak el, és nem tartok vele, megöl téged! Nem kockáztathatok! Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy kockára tegyem az életed! Egy darabig el fogok utazni! Pár száz évre Henrietel! Ne bízz Taylor-ben! A bátyám magáénak akar! Kérlek a te érdekedben! Holnap egy ősi vámpírhoz fogok utazni! Ő kitörli a veled kapcsolatos emlékeimet! SZERETLEK DE NEM TALÁLKOZHATUNK TÖBBÉ! FELEJTS EL ŐRÖKRE!!!

Amint elolvastam a levelet, az ágyamba borultam és zokogni kezdtem. Miért árthat nekem Taylor? Miért hagyott itt Harry? MIÉRT TÖRTÉNIK EZ VELEM???