5.rész - Kín

Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam. Miután Emett elment, megpróbáltam leszakítani a szék acélfogóit, amivel a csuklóm volt odafogatva, de nem siekrült. A verbénától le voltam gyengülve. Reggel miután Emett visszajött Ben is vele volt. Mikor 1736-ban megismertem nem hittem, hogy képes megtenni ezt velem. Mintha beszélgettek volna.

-Van egy kis meglepetésem a számodra!

-Mi volna az?

-Emlékszel még mi volt 1736-ban? Franciaországban??-kérdezte Emett.

-Áhh...a bájos Katherine társoságát élveztem. Kár hogy egy szörnyeteg!

Ekkor kinyitották az ajtót.

-Ben!-kiáltottam rémülten.

-Katherine!-nézátt rám meglepve.-Örülök, hogy újra látlak!

A hangsúlya gúnyos volt. Akár csak a vigyora. Ha nem lettem volna a székhez kötve egy szempillantás alatt letéptem volna a fejét.

-Kezdődhet a móka?-kérdezte Ben Emett-től.

-Hát persze!

Ekkor elővettek néhány szál verbénát. Emett kérdezett.

-Ki az a Fedro?

Nem válaszoltam. Ekkor megcirógatta a virággal az arcomat. Elmondhatatlanul fájt. Mintha tűzzel égettek volna meg.

 Ezután Ben kérdezett.

-Hányan vagytok még Londonban.

Megint nem válaszoltam. Ő egy pisztollyal lőtt rám amiben fagolyók voltak. Mivel egy vámpír csak úgy hal meg, hogy fakarót szúrnak a szívébe, így jobban fájt mintha sima golyóval lőttek volna.

Még jó pár ilyen kérdésem volt. Mivel egyikre sem válaszoltam mindig ugyanezeket kaptam felváltva. A nap végén Emett kiszedte belőlem a golyókat, majd elmentek. Valaki kopogott az ablakon. Hátrafordultam. Alice volt az. Ekkor betörte az ablak üvegét, és letépte a székről az acélfogantyúkat. Végre felállhattam.

-Alice!?-nyögtem neki.

-Igen én vagyok! Fedro is itt van. Ő a bejáratot töri be. Reggelre készülünk egy kis meglepetéssel Emett-nek.

-Ketten vannak!

-Hogy-hogy?

-Emlékszel?...Egyszer meséltem, hogy mi történt velem 1736-ban...amikor Franciaországban voltam.

-Igen emlékszek.

-Akkor meséltem, hogy egy igen helyes fiatalember csalt csapdába.

-Igen....azthiszem Ben volt a neve.

-Igen...és most ő is itt van.

-Ben?-ekkor Fedro törte át az ajtót.

Elmeséltem a sztorit Fedro-nak is. Utána Alice adott nekem egy 0-ás vértasakot. Megbeszéltük a holnapi tervet.