11.rész - Trust or doubt

Másnap reggel Harry karjaiban ébredtem. Hát nem csak álom volt! Vissza jött! Egy csókkal ébresztett.

-Jó reggelt!

-Szia!-köszöntem vissza még kicsit kómásan.

Egy darabig csak bámultam majd poénból a fejére húzta a párnát. Magára rántott és megint csókolóztunk.

Nem bírtam de megkérdeztem amit akartam.

-Taylor mit akar tőlem?

-Óhh...Kath!Pedig eddig olyan szép volt a reggel..meg az este is..és erre felhozod a bátyámat?

-Igen! Hisz meg se említetted, hogy "Hé Kathy! Van egy testvérem aki kedvesnek és viccesnek mutatja magát de valójában egy rámenős elmebeteg!"

-Nem akartam, hogy hozzá hasonlíts!

-Hozzá? Harry...te ezt komolyan mondtad? NEM VESZED ÉSZRE, HOGY SZERETLEK???

-Deee...csak...

-Csak mi??

-Nem akarlak elveszíteni!

Ekkor nem mondtam semmit. Megint megcsókoltam.

De a pillanatot egy zavaró tényező elrontotta. Valaki csengetett. Gyorsan felöltöztünk és lementünk. Az ajtóban Alice állt.

-Szép reggelt nektek! Mozgalmas estétek volt?-kérdezte halkan kuncogva.

-Mit csinálsz itt? Nem úgy volt, hogy plázába mész?

-De! Csak Fedro nem akart felkelni!

-Fedro nállad aludt?-kérdeztem vigyorogva.

-Nem csak aludtunk!-mosolygott huncutan.

A nap egy részét vele töltöttem. Majd később Harry-vel beszélgettem.

-Ha csak "elrabolt" Henriett, akkor miért mondtad azt amit.

-Mit mondtam?

-Azt, hogy nem hozzád beszélek! Menj el a házamból, meg ilyenek.

-Jah...nem szándékosan! Megigézett egy ősi vámpír.

-Olyan mint Fedro?

-Igen!

-És Henriettel mi van? Mármint vele mikor voltál együtt?

-Együtt?

-Igen! Taylor mondta! Meg ő is!

-Jaa! Hát...az elég régen volt! Vagy 100 éve!

-És miért lett vége?

-Taylor-rel is kavart.

-Óh! Értem! És azt is, hogy miért nem akartad, hogy tudjak a bátyádról! De Harry! Én nem Henriett vagyok! Csak téged szeretlek!

-Értem! De Taylor veszélyes lehet rád!

Ekkor elhallgatott. De nem tudtam, hogy miért.

Délután átkísértem Harry-t a saját házába. Taylor ott volt.

-Öcsi, Katherine! Jó titeket látni!

-Nem kell bájologni Taylor! Csak a cuccomért jöttem!

-Én azért megpróbáltam közölni...

-Mit?

-Fedro hívott téged és ezt a szépséget.

A szemével végig méregetett. Harry egy pillantás alatt előtte termett a nappali másik végéből.

-Ha még egyszer így mersz nézni Katherine-re, vagy megpróbálod megint megcsókolni én...

-Akkor mitcsinálsz? Lásd be tesó! Ő is engem akar, de nem meri bevallani!

Harry már épp a kezét emelte volna egy ütésre de egy pillanat alatt odamentem és közéjük álltam.

-Harry ne! Nyugodj meg! Hiszen nem is ismerem! Mit akarhatnék tőle!

-De mikor Harry nem volt itt vígasznak jó voltam!

-Akkor még nem igazán ismertelek!

-Most se ismersz!

-Ahhoz eléggé, hogy tudjam hogy egy elmebeteg vagy!

Taylor szeme vérben forgott, majd lenyugodott. 

-Ez fájt!

Harry-vel elindultunk az étterem felé.

-Hagytad volna, hogy megcsókoljon?

-Tessék?

-Hagytad volna, hogy megcsókoljon?

-Dehogy!

-Akkor miért nem húztad el a fejed?

-Elhúztam volna de...

-De mi Kath? Ha nem akkor megyek be, hanem később ki tudja, lehet hogy az ágyában talállak.

Ekkor egy lépést sem mentem tovább. Visszafordultam és ránéztem.

-Ezt ugye te sem mondtad komolyan?

Egy könnycsepp hullott a szememből a blúzomra.

-Kath...-odajött és meg akart ölelni. Félre löktem.

-Azt hiszed, hogy nem szeretlek? Amelyik este nem jöttél vissza végig sírtam az egész éjszakát! Amikor elolvastam a levelet még jobban sírtam.

-Kath...figyelj...

-Nem érdekel!

Megfordultam és bementem az első bárba amit megláttam.