7.rész - To Fly

Harry egy jó időre hozzám költözött. Már vagy pár hete próbálok rendes ember vért inni. Már egyre jobban megy. Ellenállok nagyjából a kísértésnek. Úgy telt az idő, hogy észre sem vettem. Az egyik nap együtt néztünk valami vicces filmet. A másik nap buliba mentünk. Egész jól összebarátkoztunk. Kicsit már többet jelentettünk egymásnak, mint barát.

-Mikor megyünk karácsonyfát választani?-kérdezte Harry.

-Karácsonyfát?

-Igen! Holnap 24-e.

-Úúúh..jól elszaladt az idő!

Elindultunk fát venni. Már nem volt túl sok a vásárba. Volt egy ami tetszett, de az túl nagy volt. Egy kis pici duci fát szerettünk volna.

-Az lesz a vége, hogy az erdőből kell hoznunk!

-Hé Kat! Az nem tetszene!!?-vágott a szavamba.

-Hát..ez igaz hogy kicsi, de nem túl csálé?

-Annyira nem is!

Inkább az én ötletem nyert. Kimentünk az erdőbe. Rögtön megláttam egy kis pici és duci fát a sok nagy között.

-AZ LEGYEN!!

-Rendben.

Ekkor megfogta és tövestől kirántotta a fát a földből.

-Wow! Ügyes!

-Áhh..ez semmi.

Felnéztem a fák tetejére.

-Mit nézel?

-Semmit!

-Na!! Mondd már!

-Régen amikor erősebb voltam egy elrugaszkodással a fák tetején voltam...olyan szép látni a hegyeket és a fák tetejét!-ábrándoztam.

-Fogd meg a kezem!-mosolygott rám.

Megfogtam a kezét.

-Most hunyd be a szemed!

Behunytam a szemem. Egy gyors suhanást hallottam és enyhe szellőt éreztem az arcomban.

-Most nyisd ki!

El sem hittem amit láttam. Fent voltunk egy nagy fa tetején.

-Harry! Fent vagyunk! Tényleg fent vagyunk!

-Igen! Nem tudtam hogy ez neked ilyen élmény lesz!

-Utoljára 1965-ben repültem.

-Szeretnél megint repülni?

-Mindent megadnék érte!

-Ezt sok vámpír nem tudja. Ha iszol egy kis vámpírvért, persze nem a sajátodat, akkor kicsit megerősödsz. Te egyre jobban bírod a vért. Azaz egyre erősebb vagy!

-Azt akarod, hogy igyak a véredből?

A vércsere csak akkor működik ha a két fél érez egymás iránt valamit. Harry nem tudta, hogy én ezt tudom. Ki akarta deríteni, hogy érzek-e iránta valamit! Bár eléggé kedveltem és bármit megadtam volna a repülésért. A csuklóját felém tartotta. Beleharaptam. Egyre mohóbban szívtam a vért. Mikor már észre vettem, hogy nagyon elragadtattam magam abbahagytam.

-Megpróbálod most?

Rámosolyogtam és már ott se voltam. Villámgyorsasággal egy magasabb fán voltam, majd pedig mire észbe kaptam már fent a hegyen. Mikor már ő is fent volt szorosan átöleltem és azt súgtam a fülébe:

-Köszönöm!

Miután kiélvezkedtem magam a látványba hazamentünk.