-Vámpírvadász. 1736. Fraciaország. Nem ugrik be?
-Nem…
-Te akkor érkeztél. Megismertél egy Bob nevű
fiatalembert. Elbűvölt téged. Egy együtt töltött éjszakátokon elhurcolt egy
kriptába. Kiderítette a titkodat. Egy másik ember elé dobott, és azt mondta:
-Elfogtam!
-Ben? Ő volt az!-kiáltottam föl rémülten.
-Ott a pont! Azóta megváltoztam. Levágattam a
hajamat, fejlődtem a korral! De a történetre visszatérve, egy éjjel megszöktél.
Akkor megesküdtem, hogyha megtalállak több ideig kínozlak, majd megöllek.
Próbáltam menekülni, de nem sikerült. Beadagolt
nekem egy adag verbénát. Legyengülten összeestem. Mikor felébredtem, egy sötét
kriptában találtam magam. Egy székbe voltam ültetve. A csuklóm edzett acéllal
hozzá volt fogatva a székhez.
-Jó reggelt Ms. Katherine!
-Miért csinálod ezt velem?
-Mert ez a dolgom.
A telefonom a zsebébe volt. Hívott valaki.
-Egyfolytában csörög a mobilod! Alice aggódik
érted!-vigyorgott gúnyosan.
Reménykedtem benne, hogy értesíti Fedrot. Fedronak
volt néhány boszorkánya, akik erős varázserővel rendelkeztek. Csak ők tudtak
segíteni.
Mély lélegzetet vettem. Érdekes szagot
éreztem...mintha tűz égett volna a tüdőmben.
-Ehhö...ehhö-köhögtem.
-Verbénát raktam a szellőzőbe. Ahányszor csak fúj a
szél, ezt fogod érezni. A ma este viharos lesz!
BRR-BRR...BRR-BRR (Rezgett a telefonom)
-Szegény Alice ideges!
Emett felvette a telefonom. Alice hangját hallottam
benne.
-Kathrine!! Végre hogy felvetted! Hol vagy?
-Helló Alice! Katherine el van foglalva!
Ekkor megint köhögtem.
-Ez Kathrine volt? Hol van? Add neki oda a telefont!
-Rendben! De még ő se tudja, hogy hol van!-mondta
gúnyos hangon.
-Alice!-nyögtem bele a telefonba.
-Kath! Jól vagy?
-Szólj Fedronak!
Ekkor Emett elvette a telefont a kezemből és
kinyomta.
-Ki az a Fedro?
Nem válaszoltam neki.
-Kérdeztem valamit!!!!! KI AZ A FEDRO???-ekkor már
üvöltött.
-Ha eljönnek értem megtudod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése