9.rész - Hurt

Harry meglepődött volt ex barátnője látványán.

-Mit keresel itt??

-Téged! Tudod van egy kis elrendezetlen dolgunk.

-Mi?-szólt közbe Katherine.-Milyen "dolgotok"?

-Aranyon neked ahhoz semmi közöd!

-Inkább menj fel az emeletre Kath! Kérlek!

Nem tetszett a dolog de felmentem. Hiszen bíznom kell Harry-ben. De mivel azt nem mondta hogy nem szabad hallgatóznom, így hát hallgatóztam.

-Mi lenne az?-kérdezte Harry.

-Úgy otthagytál a múltkor! Nem emlékszel a közös kis kalandjainkra?

-Szerencsére nem mindre!

-Óhh! Ne légy ilyen! Tudom, hogy minden apró részletre emlékszel!

-Elég! Fejezd be!

-Az ágy puha tapintása...a bőröm illata belevésődött a fejedbe...

-AZT MONDTAM HAGYD ABBA!!! Mi már majdnem 100 éve nem vagyunk együtt!

-De Harry!

Ekkor valami reccsenést hallottam. Harry biztos kicsavarta Henriett nyakát. Kár, hogy felébred mert vámpír!

Mikor leszaladtam a lépcsőn, Harry és a lány nem voltak ott. Egy cetli volt az ajtómra ragasztva.

"Elrendezem Henriett-et és utána a tiéd vagyok!"

Érdekes volt. Az írás nem pont olyan volt mint Harry-é! Közben azt is észrevettem, hogy nincs ott Alice. Biztos hazament.

Pár óra múlva már kezdtem aggódni. Átmentem Harry lakására. Egy helyes férfi nyitott ajtót.

-Heló! Harry itthon van?

-Szia! Nincs. Valami fontos feladata volt a múltszázadi nőcskéjével!

-Értem.

-Óh! Ne haragudj! Be sem mutatkoztam! Taylor vagyok! Harry bátyja!

Tayler kezet csókolt. Mélykék szemei egyszerűen elbűvöltek!

-Bejössz?

-Persze! Köszi!

Bementünk. Leültetett a nappaliban a kanapéra.

-Szóval, mi is a neved?

-Ne haragudj! Elfelejtettem bemutatkozni! Kathrine vagyok!

Eddig nem is vettem észre! Taylor majdnem úgy néz ki mint Harry. Csak kék szemekkel és egyenes hajjal. Meg talán kicsit rossz fiúsnak tűnt!

-Az öcsém gondolom még nem mesélt rólam!

-Hát nem mondhatnám!

Körülnéztem a nappaliban!

-Soha nem voltam még nála!

-Tudom! Kissé giccses! De az én öcsém már csak ilyen! Túlzottan szereti a szép dolgokat! Bár ebben hasonlít rám!

Elbűvölő szemeivel kacéran rám pillantott. Kicsit elvörösödtem!

-Öcskös! Hát hazajöttél! A barátnőd halálra aggódta magát!

Még nem láttam bejönni Harryt, de hallottuk.

-Te mit keresel itt?-kérdezte szúrósan Harry.

-Nyugi öcsi! Csak haza jöttem!

-Nem tőled kérdeztem!

Majd rám szegezte a tekintetét!

-Csak átnéztem mert aggódtam érted! De jól vagy Harry?

-Teljesen! De ha lehetséges akkor ma itthon alszok! A cuccaimért majd küldök valakit!

-Dehát miért?

-Ez bonyolult! Ne nehezítsd meg a dolgomat! Menj el most!

Hirtelen sírni tudtam volna. Vámpírgyorsasággal elviharzottam a házból haza. Rögtön elővettem a naplómat és elkezdtem írni.

“Kedves naplóm! Ez nagyon különös volt! Harry-t még sose láttam ilyennek! Már egy hónapja együtt lakunk és tegnap nem éppen úgy bánt velem mint most! Ez különös volt!„

Ekkor észrevettem egy sárga kis papírt a tükrömön!

Szia Kath! Megváltoztak a dolgok! Muszáj volt úgy törődnöm veled ahogy! Henriett megfenyegetett, hogyha nem hagylak el, és nem tartok vele, megöl téged! Nem kockáztathatok! Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy kockára tegyem az életed! Egy darabig el fogok utazni! Pár száz évre Henrietel! Ne bízz Taylor-ben! A bátyám magáénak akar! Kérlek a te érdekedben! Holnap egy ősi vámpírhoz fogok utazni! Ő kitörli a veled kapcsolatos emlékeimet! SZERETLEK DE NEM TALÁLKOZHATUNK TÖBBÉ! FELEJTS EL ŐRÖKRE!!!

Amint elolvastam a levelet, az ágyamba borultam és zokogni kezdtem. Miért árthat nekem Taylor? Miért hagyott itt Harry? MIÉRT TÖRTÉNIK EZ VELEM???