1.rész - Új élet, új város

“Kedves naplóm! Úgy döntöttem, elhagyom ezt a várost és Londonba költözöm. Nem maradhatok itt! Ha a titkomra fény derül nagy veszélyben leszek. „

Más nap hajnalban elindultam Londonba. Mikor megérkeztem megszomjaztam. Vadásznom kellett. Elindultam az erdő felé. Egy őz hangjait hallottam a távolból. Már lesben álltam....hallottam a vére lüktetését...de ekkor valaki megszólított.

-Katherine?

Megfordultam. Mögöttem állt régi barátnőm, Alice.

-Alice??-ekkor odafutottam hozzá és szorosan átöleltem. Alice-t még 1895-ben ismertem meg itt.

-Hiányoztál! Hogyhogy újra itt vagy Londonban?

-Hosszú sztori!

-Még mindig őzekre vadászol?

-Hát...

-Jajj ne már! Az embervér lenne neked való! Még mindig csak annyi az egész, hogy harap, szív és törlöd az emlékeit!

Alice-nek az ivás mindig könnyebben ment....számomra túl nagy a kísértés.

Másnap együtt mentünk a gimibe.

Reggel kimerülten ébredtem. A tegnapi vacsim elmaradt. Szomjaztam. Elmentem az erdőbe...elejtettem egy őzet. Alice-el a suli előtt találkoztam.

-Szia csajszi! Milyen volt az estéd?-kérdezte energiával te hangon.

-Rosszul! Alig aludtam.

Az első órám rajz volt. Mikor beléptem a tanterembe, elfogott a kísértés. Mindenütt emberek...hallottam a vénájukban csörgedezni a vért. Alice megfogta a kezem és a fülembe súgta:

-Nyugi!

Ez nem volt túl bíztató, de egyenlőre ennyi telt tőle. Ekkor becsengettek. A tanár belépett!

-Jó reggelt diákok! Ön nyilvánvalóan Katherine! Üdvözlöm az osztályban!

A tanárúr jófejnek bizonyult.

-Köszönöm Mr...??

-Mr. Wyld!

Óra végén a szekrényemhez siettem...Elővettem a töri cuccomat. Egy srác jött oda hozzám.

-Szia!-mosolygott kedvesen.

-Szia!

-Te vagy az új lány ugye?

-Igen!

-Óóóh!! Bocsi be se mutatkoztam! Emett vagyok!

-Én meg Katherine!

Elindultunk együtt a töri teremhez.