2.rész - Vérszomj

Emett a folyosón sokat kérdezősködött.

-Mikor költöztél ide?

-Tegnap!

-Honnan jöttél?

Ekkor nem válaszolhattam....ha rájön akkor veszélybe kerülhetek...azt hazudtam hogy New York-ból.

-Miket csinálsz suliba? Sportolsz vagy nem éppen vagy az aki szereti a sportot?-tereltem a témát.

-Kosarazok, meg persze sokat kondizok!

-Hé! Emett! Edzés van!-kiabálta neki az egyik haverja.

-Bocs...most mennem kell!

-Oké szia! 

Ekkor becsengettek. Mentem törire. A töri tanár mogorva ember volt. Órán kérdéseket tett fel szúrópróbaként. Sorba ment a padokon. Én következtem. Sok kérdést tett fel!

Mindre helyesen válaszoltam. Bár hogyne válaszoltam volna helyesen, hiszen átéltem. A tanár nem éppen kedvelt. Nem tudott kifogni rajtam. Óra után Alice-el találkoztam.

-Jó hírem van!-vigyorgott.-Beirattalak a pomponlányok közé!

-Hogy mit csináltál?

-Jól hallod! Le kell vezetned a feszültséget! Ezért nem bírod az embervért!

Mérges voltam Alice-re! Utoljára 1960-ban voltam pompomlány. Kijöttem a gyakorlatból.

-Na mindegy...

-Most haragszol?

-IGEN!

-De azért eljössz? Holnap lesz az első edzés!

-Majd meglátom!

Ezután hazaindultam.

Már besötétedett. A buszomat vártam. Ekkor rám köszönt egy kapucnis srác!

-Szia Kath!

Emett volt az.

-Szia!

-Hová mész?

-A Brentford utcára.

-Ott laksz??

-Igen! A 13. szám alatt.

-Akkor szembe szomszédok vagyunk!

Felszálltunk a buszra. Emett közelebb hajolt hozzám. Éreztem a vére illatát. A szemem vörös lett a szemfogam kiállt. Emett egy pillanatra rám nézet.

-A szemed! Jól vagy?

-Áh...csak belement valami!-elfordultam és megdörzsöltem. Mély lélegzetet vettem. A fogaim visszahúzódtak, szememből kiment a vér.

Mikor leszálltunk a buszról a házamig kísért.

-Csak egyedül laksz?-kérdezte.

-Igen....már jó ideje, hogy anyuék meghaltak!

-Sajnálom..nem tudtam!

-Semmi baj! Már rég feldolgoztam.

-Na szia megyek! Majd holnap találkozunk!

-Szia jó éjt!-mosolygott rám.

Amint felértem a szobámba előkaptam a naplómat:

„Kedves naplóm! Ma elkapott a mámor. Szerencsére nem támadtam meg Emett-et! Egy pillanatra látta a szememet. Nem derülhet ki a titkom!”

Ekkor valaki csengetett. Alice volt az.