13.rész - False friend

Mazon közelebb húzódott hozzám. Abban a pillanatban nem tudtam mit mondhatnék. Nem tudtam, hogy mit érzek. Mazon a szemembe nézett én pedig az övébe.

-És nem tévedtem..

-De én érzek valamit csak…

-Csak mi?

-Csak nem tudom mi az! Több mint barátság de kevesebb mint szerelem. Hiszem most szakítottam pár órája Harry-vel. Azaz nem is tudom, hogy az szakítás volt-e.-itt már kicsit sírtam.

-Ez nekem kevés…

-Mazon várj!

Szorosan átöleltem. Ez egy igen nagy hiba volt. Abban a pillanatban kicsavarta a nyakamat. A földre zuhantam. Mikor felébredtem egy szobában ültem egy székhez kötözve. Egy ismerős arc jött felém az ajtóból.

-Végre, hogy felébredtél. Azt hittem már nem is tudlak kínozni egy kicsit se.

Az ismerős arc Henriett volt.

-Henriett?

-Helló megint!-hátra pillantott.-Köszönöm Mazon a segítségedet!

-Mazon!-néztem rá csalódott és rémült arccal.

-Beszélhetek vele kettesben?-kérdezte.

-Rendben de siess!

Henriett kisétált a szobából. A tekintetemet Mazon-re szegeztem. Csak egy kérdést tettem fel.

-Miért?

-Egy kis haszonért!

-Milyen haszonért? Hogy tehetted ezt pont velem?! Az egyik legjobb barátoddal. Azt mondtad, hogy szeretsz!

-Az csak elterelő „hadművelet” volt! És ha nem költöztél volna el 1960-ban Chicago-ból, akkor már hamarabb túlestünk volna ezen az egészen!

-Min? Nem értem!

-Henriett leszállít Rose-nak! Az elkapásodért cserébe megkapom a holdkövet! Az egyetlen esély a holdkő az átkom megtörésére!

-Ki az a Rose? Miről beszélsz?

-Nem tudod?

-Nem!

-A hasonmásod! Vagyis te vagy az ő hasonmása! Ő egy ősi vámpír! Ha te az övé leszel és elpusztít ő lesz a legerősebb lény a Földön! Legalábbis én ezt tudom!

-Ezt honnan tudod?

-Henriettől!

-És ő mit kap cserébe Rose-tól?

-Kiváltja a szabadságát!

-A szabadságát?

-Igen! Évekkel ezelőtt ellopott valamit Rose-tól! Rose azóta üldözi Henriett-et! Így fogja kiengesztelni!

-Pontosan!-lépett be Henriett az ajtón.- De nem minden része így van! Mazon most kérlek menj el! Hosszú lesz a kínzódélután!

Egy vigyorral a hasamba egy tüzes vasat szúrt és azt mondta: -Ez még csak a kezdet!

Henriett egész délután és éjszaka kínzott.

-Hmm..kicsit éhes vagyok!-mondta.-Te meg szívem elég rosszul festesz! Holnap reggel innen folytatjuk!

-Harry értem fog jönni!-nyögdécseltem.

-Azt kötve hiszem! Mikor te elmentél találkoztam vele! Egy időre elutazik egy kedves barátjával!

-Kivel?

-Steven-nel! Tudod ő is egy ősi! Régen nem voltak túl jóba de azért cserébe, hogy megmentsen téged elment vele! Valószínűleg nem tudta, hogy hiába megy el, téged úgyis megölünk!

-Honnan tudta, hogy veszélyben vagyok?

-Mondtam! Találkozott Steven-nel délután és Stev elmondta neki!

-Úgyis megtalálnak a barátaim!

-Kétlem!-mondta reszelős hangon.-Roxy kérlek fáradj be!

Egy kb. 25 éves lány lépett be az ajtón. Egy ideig bámultam őt, olyan ismerősnek tűnt!

-Roxy, kérlek vigyázz rá! Bár nem mintha valahova is mozdulhatna!

Henriett kiment a szobából.

-Honnan…honnan vagy ilyen ismerős?-nyögtem ki nagy nehezen.

-1960. Chicago. Ezzel az idióta farkassal mászkáltál minden hova. Egyszer eljöttetek hozzám, mert a napgyűrűdet ellopta valaki. Én csináltam neked a medált ami a nyakadban lóg!

- Akkor te boszorkány vagy! De hogy maradtál ilyen fiatal ennyi éven keresztül?

-Henriett átváltoztatott. De még mindig tudok varázsolni.

-De hiszen nem lehetsz egyszerre 2 természetfeletti lény!

-Tudod ennek is megvan az ára. 10 évente egy évet öregszem. Ez egy olyan erős varázslattal járt amibe emberként majdnem belehaltam. Ezután Henriett átváltoztatott. Ezért tartozom ennek a szemét ribanc vámpírnak.

-Kérlek…engedj el!

-Nem tehetem! Tartozom, és ha most nem segítek neki, akkor megöl!

-Kérlek! Valahogy segíts!

-Annyit tehetek, hogy rajtad keresztül üzenek egy személynek akire gondolsz. Azt már csak az a személy tudja, hogy segít e!

-Renben! Csak kérlek segíts!

-Ha el mered árulni teszek róla, hogy mindenképpen oda kerülj Rose-hoz!

-Ígérem!