15.rész - A hasonmás

Amikor megláttam Rose-t kirázott a hideg. Nem hittem el. Egy ember, aki ugyanúgy néz ki, mint én. Elém állt és végig méregetett.

Taylor elém ugrott volna, de Rose ellökte.

-Harry!-szólította még mindig engem nézve.

-Harry?

Meg akartam ölelni de olyan furcsán nézett rám.

-Tudod, Harry most nem igazán érez semmit! Kikapcsolta az érzelmeit. Egy kis segítséggel!-mosolyodott el.

-Te tetted ezt vele?!

Odaszaladtam hozzá és az arcára tettem a kezemet. De ő szúrós tekintettel a szemembe nézett és elhúzta a fejét. Taylor felkelt a földről. Harry odaszaladt hozzá és kitörte a nyakát. Megrémülve Rose-ra néztem és persze az én nyakamat is kitörték.

Egy kriptában ébredtem. A kőfalból láncok lógtak ki amikkel oda voltam láncolva. Hirtelen megszólalt mellettem valaki. Már kissé röhejesnek gondoltam, hogy mindig ilyen helyekre kerülök.

-Katherine! Jól vagy?-Tayler volt az.

-Fáj a nyakam.-nevettem el magam már csak kínból.

Tayler a kezemre tette a kezét.

-Ne aggódj! Valahogy ki jutunk innen!

Ránéztem és csak pislogva bólintottam. Ekkor valaki megszólalt.

-Látom tényleg érzel iránta valamit. Nem csak én gondoltam úgy!

Harry ült velünk szemben egy széken.

-Harry? Harry mi van veled? Tudod, hogy szeretlek! És te is szeretsz engem!

-Nem érdekelsz!

-Harry ez nem igaz!-ekkor már könnyeztem.-Tudom, hogy odabent vagy valahol! Ez nem te vagy!

-De már igen!-a pillantásában láttam egy csepp érzelmet, de elfojtotta.

-Ez nem igaz!-szólalt meg Tayler.-Te mindig is egy olyan voltál aki jószívű és mindig az emberi marhaságokat vetted komolyan!

-Nem! Én egy vámpír vagyok! Gyilkolásra születtem. Rose is ezért változtatott át. És téged is!

-Ő változtatott át titeket?-vágtam közbe.

-Igen!-mondta egy olyan hang mint az enyém. Ekkor kinyílt az ajtó. Rose lépett be.-Harry! Kérlek vidd át a bátyádat a másik kriptába! Beszélgetni szeretnék a hasonmásommal! 

-Azonnal Rose!

-Harry! Előbb csókolj meg!-mondta neki a szemét rám szegezve.

Harry megfordult és odasétált Rose-hoz.

-Harry! Ne! Te engem szeretsz!-kiabáltam neki sírva. De hiába. Megcsókolta.

-Mostmár viheted!-mondta Rosa az arcán elégedett mosollyal.

Harry átrángatta a másik kriptába Taylert. Mikor becsapódott az ajtó Rose rám szegezte a tekintetét.

-Gondolom tudni akarod, hogy miért vagy itt!

-Igen…

-Tudom, hogy Mazon elmondott neked néhány dolgot, hogy meg kell öljelek és én leszek a legerősebb lény a földön.

-Ő ezt mondta. Meg hogy Henriett ellopott tőled valamit és így engesztel ki. Meg még Mazon valamilyen holdkőről beszélt.

-Ő igen. Először is Mazon sose kaphatja meg a holdkövet mert az nekem kell. Henriett meg nem valamit lopott el, hanem valakit. És nem lopás, hanem rablás volt.

-De kit?

-A lányomat. 

-Neked van egy lányod?

-Volt.

Ekkor megcsillant a szeme. Egy könnycsepp kívánkozott ki a szemén de visszatartotta a sírást.

-De ha te vámpír vagy akkor ő?

-Amikor ő megszületett még ember voltam. Az előzmények 1253-ban kezdődtek. A városunkba vikingek érkezdtek. Rengeteg nőt kaptak el mert azt hitték boszorkányok. Persze mielőtt mágjára vetették volna őket jó néhányónkat megerőszakoltak. A férfi aki engem választott többször is megtette. De e mellett még meg is vert. Egyszer egy lánnyal zártak össze. Ő tényleg boszorkány volt. Segített kijutni. Utána velem is maradt. Barátnők lettünk. Többször panaszkodtam rosszullétre. Egy varázslattal kiderítette, hogy terhes vagyok. Mikor Vicki megszületett már örültem neki. A vikingek megtaláltak minket. Meg akartak engem ölni és a kisbabámat is. Megkértem Shemit a boszorkányt, hogy csináljon valamit. Vámpírrá változtatott minket. De a lányomat nem teljesen. Minden nap egyre gyorsabban nőtt. Félig még ember volt. A vikingeket legyőztük de közben teltek az évek. Az érzéseim teljesen felerősödtek. Nem bírtam a vérszomjjal. És féltem is, hogy valamilyen viking bántani akar engem és Vickit. Egyre több embert változtattam át a védelmünk érdekében. Volt egy lány, Henriett akit átváltoztattam. Haragudott rám. Egyszer Vickit kiengedtem egyedül vadászni. Henriett elkapta és egy boszorkány segítségével teljesen kiaszalták. A testére az erdőben találtam rá. Hiába itattam meg embervérrel, nem éledt fel. Megtaláltam a boszorkányt aki végezte a varázslatot és azt mondta, hogy egy hasonmással tudja helyrehozni. Csinál nekem egy hasonmást aki az évtizedek alatt majd valamikor megszületik. De viszont ellopta Vicki holttestét. Nem tudom, hogy hol van a teste. De ha megtalálom és elvégeztetem egy boszorkánnyal a bűbájt újra együtt lehetek a lányommal.

-De mit akasz a hasonmással? Vagyis velem?

-Ez a legjobb rész!-vigyorodott el gonoszan.