16.rész - Jó éjt!

-Mondd el!

-Ha megtalálom Vickit akkor kitépem a hasonmásom szívét és kifacsarom belőle az utolsó csepp vért is. Ehhez kell egy emberáldozat is. Meg persze egy vérfarkas és egy vámpír. A hasonmás, a vámpír, az ember és a vérfarkas vérét összeöntöm majd a holdkőre locsolom miközben a boszorkány elmondja a varázsigét. Amikor mind ez egy folyadékká sűrűsödik megitatom Vickit és életre kelhet!

-Akkor el kell hogy szomorítsalak. Ugrott a vérfarkasod! Tayler megölte amikor kiszabadított!

-Tudod Katherine, időbe telik amég megtalálom Vickit. Addig simán szerzek mégegy vérfarkast. És megölhetlek. De addig is neked biztonságban kell maradnod. Ezért Harry itt marad és vigyáz rád. De az érzései továbbra sem lesznek bekapcsolva. Eléggé szórakoztató lesz! És most maradj mozdulatlan!

-De mié…

Megint kicsavarta a nyakamat. Mikor megint felébredtem Harry-ék házában voltam. Taylor mellett feküdtem a szőnyegen. Taylor is akkor támadt fel amikor én.

-Kath? Jól vagy?

-Hát. Nem túl jól.

Ekkor átölelt. Hirtelen megszólalt valaki mögöttünk.

-Micsoda egymásra találás. Pedig nem rég még utáltad őt Kathy!

-Harry?

-Mi az? Rose nem mondta, hogy vigyáznom kell rátok?

-De. Csak nem hittem volna, hogy ide küld.-szólalt meg Taylor.

-Téged senki sem kérdezett Taylor.-mondta neki még mindig rám nézve.

Összeszedtük magunkat és Taylor hazakísért. Harry nem jött velünk.

-Szerinted még visszakapjuk Harry-t?-kérdeztem kicsit könnyezve.

-Vissza. Ne aggódj. Volt már, hogy kikapcsolta az érzéseit!

-Mikor?

-Évszámot nem tudok pontosan mondani, de körülbelül a 30-as években.

-Miért?

-Egy lány miatt.-mondta halkan.

Egy darabig csöndbe voltam majd megint elkezdem sírni.

-Hé! Csss! Nyugalom! Visszakapjuk Harry-t! Segíteni fogok!-mondta miközben szorosan magához ölelt.

-Te is láttad! Megcsókolta!

-De nem saját akaratából tette! Megvan igézve plusz ki is vannak kapcsolva az érzelmei!

-Amikor próbáltam győzködni egy csöppnyi érzelmet láttam a tekintetében! De nem engedte, hogy kitörjön belőle!

-Mert küzd ellene!

-De miért?

-Azt nem tudom! De vissza fogjuk őt kapni! Ne aggódj!

Az ajtóm előtt egy néhány percig még a karjaiban tartott és nyugtatgatott. Akkor jutott eszembe, hogy aznap még nem ettem. Pontosabban nem ittam vért.

-Árad belőled az éhség!

-Ma még nem ettem.

-Elmenjek veled vadászni? Úgy tudom, Harry segített mindig, hogy ne ess kísértésbe.

-Hát…nem is tudom..

-Ne aggódj! Én is tudok rád vigyázni!

-Rám nem kell vigyázni!

-Biztos vagy benne?-mosolyodott el és egyre közelebb húzódott hozzám.

Egy darabig még egymást bámultuk, majd észrevettem, hogy a kezét a csípőmre tette. A számra nézett majd vissza a szememre. Ekkor kapcsoltam. Meg akar csókolni.

-Taylor!-toltam el egy kicsit magamtól.-Ezt ne csináld!

-Ne haragudj. Én csak…

-Nem kell magyarázkodni! Inkább menjünk, mielőtt megőrülök az éhségtől!

Elindultunk a park felé. Hangokat hallottam.

Ne! Ne bántson! Kérem! Nee!

-Hallod?

-Igen.-mondta Taylor halkan.

Elindultunk a hang felé. Egy sötétebb részen láttam, ahogy egy férfi egy kislányt akar magával ráncigálni.

-Szerintem ő lesz a vacsorám!-mondtam dühösen véres szemekkel és vámpírgyorsasággal odaszaladtam.

Kicsit lehiggadva a fickó mögött megszólaltam!

-Engedje el a kislányt!

-Mert különben mi lesz? Bár te is elég jól nézel ki!-méregetett végig.

Elengedte a kislány kezét és a nyakam után kapott volna, de elkaptam a kezét. Egyre erősebben szorítottam a csuklóját. A szemem egyre jobban bevérzett.

-Á! ENGEDJ EL! ENGEDJ EL!-kiabált.

-A kislány is ezt mondta!-kivillantottam a fogaimat és már rá is vetettem magamat a nyakára.

A válla fölött elnézve láttam, ahogy Taylor megigézi a kislányt és haza küldi. Mikor elment a kislány Taylor odaszaladt hozzám. Én még mindig a férfi vérét szívtam. Már nem kiabált annyira. Inkább csak rángatózott. Ekkor elengedtem. A fickó térdre esett.

-Ne merjen még egyszer ilyet tenni!-miután befejeztem a mondatot, új erőre kapva a vértől egy óriásit belerúgtam. A férfi elterült.

Elindultam lassan arra amerről jöttünk. Taylor még ott volt. Talpra állította a férfit.

-Tudja, én nem vagyok olyan könyörületes mint ő!-ezzel a nyakára vetette magát és az utolsó csepp vért is kiszívva megölte.

-Ezt miért tetted?

-Megérdemelte.

Ezzel nem tudtam volna vitatkozni, szóval inkább csöndben maradtam. Elindultunk vissza hozzám. Mikor az ajtómhoz érünk megálltunk.

-Köszönöm, hogy ma megvigasztaltál és eljöttél velem!-mondtam neki lefelé nézve.

-Igazán nincs mit! Egy ilyen szép lánynak bármit!-mosolyodott el.

-Jó éjt Taylor!

-Neked is Kath!

Miután elment bementem. Egy ismerős arc fogadott odabent. Harry ált velem szembe érzelemmentes arccal.

-Későn értél haza!